Bevezető

Évfordulókat ünnepel Szarvas városa, ezért a Szarvasi Krónika 11. számában a szokottnál több a múltunkkal foglalkozó írás.
275 évvel ezelőtt, a török kiűzése után a pusztasággá vált Szarvashalom-környékre szlovák telepesek érkeztek. Harruckern János György császári élelmezési biztos szolgálataiért megkapta Békés megye területét. Hogy birtokát benépesítse, felhívást tett közzé az ország különböző vidékein és külföldön is. Vallásszabadságot és az úrbéri terhek alóli mentességet ígért azoknak a jobbágyoknak, akik birtokára települnek. Az első telepesek és Sporer János jószágkormányzó 1722. július 23-án írták alá a megállapodást. Ez a város második születésnapja. (Az újratelepítés részleteiről a Szarvasi Krónika 6. számának 48. oldalán olvashatnak.)
Száz éve avatták fel az evangélikus Újtemplomot. Az évfordulóra való tekintettel a 11. szám központi témája a szarvasi gyülekezetek története. Megismerhetik az evangélikus, a katolikus, a református, a baptista és az izraelita egyházközség történetét. Az utóbbi három előzmények nélküli, összefoglaló igénnyel készült munka.
Ugyancsak eredeti - lehet, hogy az utolsó pillanatban készült - tanulmány tekinti át a Szarvason épült, régi, pusztuló lakóházak építészeti jellegzetességeit. Olvashatnak még az egykor virágzó szarvasi malomiparról. Mindkét írást gazdag képanyag teszi szemléletessé.
Jelenünkről most csak néhány írás szól. A 11. szám "nagyinterjúja" Borgulya András szarvasi születésű zeneszerzőt mutatja be. A "tömény" tudományt helyi költőink egy-egy versével lazítottuk fel. A Szemle című rovatunk szokatlanul gazdag: 1996-ban négy Szarvason élő alkotó 1996-ban megjelent, önálló kötetét mutatjuk be.
Új rovatunk a Nemzetiségeink életéből. Megismerhetünk egy két nyelven, szlovákul és magyarul író, szarvasi származású költőt, és egy egykori - később Csehszlovákiában ismert egyházi személyiséggé vált, - szlovák származású szarvasi diákot.
Hasznos és kellemes időtöltést kíván minden Kedves Olvasónak:

a Szarvasi Krónika Szerkesztősége